Rumbach Sebestyén utcai kiállitáson bujdokolt....
kortárs műalkotásreflexiókban is (de képei a Nemzeti Galériában Chagall-lal közös kiállitáson is megtekinthetők...!januárig...)
mivel előbb (október 31-én)zárt a Rumbach utcai, oda mentem...
sajnos a 4 órai zárás előtt nem sokkal értem oda,
és olyan sötét volt már a zsinagóga belseje, hogy a pénztárnál le is akartak beszélni, mondván,
úgyse fogok látni semmit
(korán sötétedik, és nincs világitás),
azért bementem, ha már eljöttem, bár valóban alig láttam valamit, nagyon elhanyagolt állapotban van a zsinagóga, belül, csak az üvegablakai világitottak,
meg a fontos feliratok...
a műveket úgy kellett kisillabizálnom, (Ámos képei ismerősek)
a kortársművészekével ismerkedem
de utólag jutott eszembe, hogy talán ez a lepusztult, de pusztulásában is értékeket felmutató környezet, önmagában is "illett" a témához... a holokauszthoz... aláhúzta, atmoszférikusan be is keretezte a műveket...
megerőltettem a szemem, sajnos a lapokon felfüggesztett irói kézirásokat nem tudtam elolvasni... de lett egy album, ott majd biztos megtalálom ... és legközelebb a Nemzeti Galérában megnézem az ámosokat... is, világosban...
de én (se) tudok elvonatkoztatni (nem is kell) a sorsától, meg apám sorsától, hasonló korúak voltak, és mindkettőjüktől (és még hány sorstársuktól!) elvették az életet, hasonló, szörnyű körülmények között.... életük, sorsuk töredék maradt.
s kitől kérdezzük, harsogjuk, hogy hol a testvéred...?
(egyébként ez a kiállitás cime is - közös felelősségre figyelmeztet, és szolidaritásra) köszönet érte.)
meghallják-e (káinok, vagy fiaik)... hányan... s talál-e ...merül fel a kérdés
ez egy vándorkiállitás, valóban sokan látták, és az Evangélikus Egyház szervezésében... "
"Felvállalva azt a bűnös mulasztását, hogy a Holokauszt idején - bár sokan voltak, akik kiálltak üldözött embertársaikért - mégsem viselkedtünk testvérek gyanánt." (Galambos Ádám kurátor)
.jut eszembe, ma egy másik templom előtt Horthy mellszobrot avattak! (igaz voltak ellentüntetők is, kétszer annyian.)
