Már nem jár fodrászhoz
pedig valaha mindig
tökéletes frizurája volt
valóságos hajreklám
Kozmetikushoz még úgyse
pedig ráncai behálózzák
kiszikkadt, aszott bőrét
mi bársonysima volt valaha
Nem jár strandra se
pedig egykor vele nyilt
a koranyári szezon
s naponta átuszta a folyót
Csak naponta egyszer
indul el otthonról
az is nehezére esik
de otthon maradni is
Minden terhére van
Cipelni nem tud
se nehéz táskát
se nehezedő önmagát
Régi barátokat hanyagol
újak nem érdeklik
túloldalról integetőt
már meg se lát
Rég nem ábrándozik
csak emlékezik
a múltba visszajár
meghalt rokonokhoz
Hol itt, hol ott fáj neki
de nem megy orvoshoz
nem bizik bennük
kuruzslókban sem
Már nem is meditál
nincs türelme hozzá
bár egész maradék élete
egyetlen meditáció
Ágyba és magába
süpped meg az
eltűnő időbe
Nem nagytakarit
redőnyt nem javittat
sötétben botorkál
Nem veszi fel
ha leejt valamit
dereka nem engedi
Nem szalad
csak csoszog
Nem perel
csak legyint
Nem néz tükörbe
Nem alszik eleget
Nem eszik jól
Mindent elhalaszt
elhanyagol
legfőképp
önmagát
Mindenről leszokik
lassan az életről is...
Rázza már föl valaki!
(De csak óvatosan!
Mert ritkuló csontja
beletörhet.)
