a néni határozott léptekkel megy be a cipőboltba, ami mellett vacakolok - ebéd után - a biciklim zárának kinyitásával. Kéne nekem is egy új csizma, tönkrement a régi, a cipzárja, amúgy is mióta volt az a probléma a jobb lábfejemmel, az a vénás duzzanat, bár az eltűnt, de vastagabb lett a vádlim, úgyhogy nem jön rám, kéne venni újat? be kéne mennem - tanakodok, közben már mások is bementek, de hát épp most panaszkodtam a pincérnek, aki meg szokta kérdezni, hogy vagyok, de most kérdés nélkül is, mondtam neki, hogy olyan nehezek a végtagjaim, karom, lábom, hogy alig birok járni... tényleg meggondolok minden lépést, jó is ez a bickli... de látom, hogy lép is már kifelé az előbbi néni a cipőbolt ajtaján, pedig egy perc se telt el, és olyan furcsa, hogy meg is kell kérdeznem tőle:
-Valami baj van?
- Nem -válaszolja, azaz majdnem megfulladtam az előbb...
- asztmás?
- nem , pajzsmirigy - s már mutat is a bebugyolált nyakára, ilyenkor nagyon rossz..
- de már jobban van? - kérdem
- igen, csak ilyenkor lejjebb csuszik a fájdalom...
- orvoshoz kéne menni - nem? ,
- nem - mondja, csalódott az orvosokban, és különben is semmibe veszik mindig
- de ön doktornő ? - lép közelebb
- nem, nem - szabadkozom...
mert hogy úgy hasonlitok egy doktornőre (jaj csak nem a semmibevevőkre...:(
- hogyhogy semmibe veszik?
...lekezelik, mert hogy már 85 éves, és ő már nem számit - de neki nagyon fáj ahogy bánnak vele, illetve, ahogy nem is, úgyhogy nem is jár orvoshoz, és gyógyszert se szed... lesz ami lesz - legyint....- közben rám szól: Vigyázzon! mert nem figyelve a biciklimmel az útra keveredtem, ahol elütnének ha nem szólna- és köszöni, hogy segitettem...
-Dehát nem is tudtam.. - mondom én
De ő azt mondja, hogy már azzal is segitettem, hogy megszólitottam, beszéltem vele...
- Azért menjen el mégis orvoshoz - szólok még utána...
Jaj de szomorú lettem.
