pont olyan, ha az utcán találkoznék vele, mint bárki, a kockás ingjében, sportos nadrágjában, szemüvegjében, ősz, tüskés, de már kopaszodó hajával,..csak talán az átlagnál ...emberibb
láma vagyok mondja a teli sportcsarnokban , miután a gyerekmegörzőben megáldotta a gyerekeket, s felült a pódiumra... de ezt is úgy mondja "csak" mintha azt mondaná: 'ember vagyok"... talán épp ez is lenne a cél, hogy mi is igy mondhassunk... ember vagyok - minden sallang nélkül - ő nem "egyenruhás", mint az eredeti, beöltözött, tibetiek- mondja, ő dán... 4 évet töltött a Himalájában a feleségével, miután a tantómestere azt mondta, most már ő tanitson... azóta járja a világot... és "tanit"ja magát... már régóta készültem hozzá", hogy lássam, meghallgassam, most adódott ez az alkalom, hely és idő szerencsés találkozásával. Biztos most kellett ez nekem... körülöttem "buddhisták", azt mondják a vége felé , nem hiszik, hogy először vagyok itt, hiszen én is olyan vagyok mint ők... meditálás közben tényleg eltűnt a a nyugtalanságom teljesen, egy kimozdithatatlan nyugalom száll rám(akaratlanul is mosolyogok... (még röhincsélni is láttak? őrület...) de ne rohanjunk előre,
az első részben csak hallgatom őt angolul, illetve a tolmácsát ...köztünk egy csomó ember, még a széksorok között is a földön, figyelnek, én jegyzetelek, de néha nézem azt a kisgyereket, még unokámnál is fiatalabb (10 hónapos), akit a szüleik behoztak,,, buddhisa apja buddhista gyöngyeit rágicsálja, pedig anyja mással is kinálja... azt hiszem a gyerekek még "született" buddhisták, boldogok, mosolyognak, örülnek az életnek... nem fogadnak el semmi szenvedést... újra gyerekekké kellene válnunk, de legalább jósággosakká..
láma olef 72 éves... kortárs. csak dán. de szeret itt lenni, magyarok közt.azt mondja itt mindig jól érzi magát, mert szereti a sokszinű gazdagságunkat. (érdekes az itteniek ezt is másképp gondolják - no nem épp a csarnokon belüliek - itt senki se esik a másiknak, ez itt egy nagy család..., amilyennek az emberiségnek is kéne lennie.
kérdez tőlünk, ki azonositja magát a testével, ki az érzéseivel, gondolataival - egyik se jó válasz. A tudatunkkal vagyunk azonosak. tükör a kép mögött, óceán a hullámok mögött... (no egyszer rájöttem én is erre, 21 évesen, "a hullámaiban megnyugó tenger" szemlélésének záróképében, egyetlen út- azaz magamkereső regényemnek végére érve)... csak más az egyszeri felismerés, (felvillanás - mégha rögzitődött is szavakban), és más az élet folyamatos gyakorlata...
azt mondja a láma, és ezzel nyugtatni akar, hogy a tudat sose hal meg (nem is született) a tudatunk, az elpusztithatatlan tér, aminek nem lehet ártani - mondja ("Isten nem külön tér" jut eszembe évekkel ezelőtt rámtalált mondatom,(node kinek a tudata?, nem az egoé!...! de a buddhistáknak nincs Istene, de nem ugyanez rejik ebben a mondatban is - Isten nem -tőlünk kivülálló... nem külön van, bennünk, körülöttünk, ugyanabban a térben (mindenben...) (valójában azt is mondhatnánk minden ő...)(de itt valahogy a minden és semmi majdnem ugyanaz)
ha tudatosak vagyunk félelemnélküliek is a tudat természete időtlen
Nem a testem vagyok, hanem nekem van egy testem I have a body.(ha a testemmel lennék azonos, valóban odalehetek attól, hogy megöregszem, megbetegszem, meghalok. A testem eszköz. Mások hasznára lenni - hallom. és ez egy fő gondolata: használni másoknak a javára lenni. (ami nekünk is örömet okoz), minden lehetőségünket mások javára kell forditani. - A tudatunkra meg úgy nézzünk mint tükörre. de semmit se kell belerakni, csak eltávolitani az akadályokat - zavaró érzelmeket, fájdalmakat, merő elképzeléseket -
hatékony módszernek nevezi a mantrázást. (mint akadályelháritást is), egyben tisztitja a tudattükrünket.
a Buddha természet ott lappang mindenkiben
viselkedjünk Buddhaként addig is, mig nem válunk azzá. csak elő kell hozni. ez egy egyensűlyi állapot. A cél bölcsnek és együttérzőnek lenni.A haragot kerüljük (a haragos embert is!) az mindig a gyengeség jele, s hogy elvesztettük az irányitást a dolgok föltött
meditálással pl. mindnyájan Buddhák vagyunk, csak nem jöttünk rá.
Próbáljuk mindenkiben a legmagasabb szintet meglátni, illetve életre hivni.----
aztán jött a menedék meditálás, a menedék -ill áldásadás.de erről nem akarok beszélni... különben is , csak néztem, közelebb ülve hozzá... az áldásosztó lámához, az első sorok egyikébe... tulajdonképpen miről is lehet szó? amit ő igy fogalmazott meg: kapcsolatba kerülni egy megvilágosut energiamezővel, ami segithet abban, hogy ne csak öregebbek bölcsebbek is legyünk...
egy darabig úgy tűnhetett...sokaknak...
de nem akarok buddhista lenni, semmi valláshoz nem csatlakoznák, maradok , vagyok aki vagyok... semmilyen ista. ember szeretnék lenni, a legmagasabb lehetséges sznten. ja, vagy hogy épp ez a buddjaság... szavakon ne vesszünk össze. vallásokon se. az igazság mélyebben van. ott, ahol mindenki egyformán része az egésznek. cimke nélkül. egységesen.
