csak a felét láttam a "Rege a csodaszarvasról" c. táncjátéknak a szabadtéri szinpadunkon - a "Makói muzsika" sorozat záróelőadásaként:
kicsit fáztam is, éhes is voltam, hazajöttem szünetben, telefonálni is, közben el is telt az idő, nem mentem vissza (rövid is volt a szünet) ... úgy éreztem , nem veszitek sokat, mert ami szép és érték volt, az már az első részben is megmutatkozhatott, és az ismétlődéseket úgysem kedvelem. Pedig lehet, hogy nem is az volt, hogy felfelé ment az előadás ive? István ott lépett be az ősi történetbe Nimród, Attila után... bizonyára másképp, másnak, mint a szegedi szabadtéri sok vitát kavaró előadásában.
a zene eredetinek tűnt (a sámándobok, a doromb), de felvételről szólt, túlhangosítva, a táncegyüttes, a néptáncosok szépen ropták, csak azt a diszletelemet, fent, középen, ami a két kivetitőn is látszott - még kezdés előtt - azt tudnám feledni!- A csodaszarvas - mint egy levadászott , lecsupaszitott trófea. Szarvas helyet csont. (meg volt jelenítve egy ügyes táncossal a szinpadon, node, szimbolikusan ez mégis olybá tűnt, mint maga az előadás, és a múlthoz való viszonya: ez lesz belőle... előbb-utóbb. Ha csak megismételni akarjuk a múlt történeteit minden pluszjelentés, mának szólás és reflexió nélkül.
