a múzeumok éjszakája egész vastag füzetet tölt meg programjaival, elolvasni is sok...s bár buszok közlekednek ez alkalommal az egyes helyszinek közt, egyben is annyi a program, hogy hosszas tanakodás-válogatás után (esélyes volt még a Ludwig Múzeum a meztelen férfiakkal, a Nemzeti Múzeum hőlégbalonjával, a Mai ManóHáz fotókiállíitásaival - mégis a PIMnél kötöttem ki, hiába, nem tagadhatom meg (egykori) irodalomtanári mivoltomat (annak a státusza nyugdijazható csak, lényege nem).
Arról nem is beszélve, hogy a PIM is szolgált fotókiállitással (is) egy eddig számomra ismeretlen név: BERKO telitődött tartalommal remek, művészi (képzőművészeti kvalitású) fotókkal. (Burger Barna elragadtatott kalauzolásával - bár számára is eddig ismeretlen volt a fotós - emlékszem, nemrégiben iróportrékat csinált, és Berko is, bár ez a gyűjtemény azokból keveset és nem is eredetiben mutatott(de jó volt felismerni kedvenc amerikaiaimat: Saul Bellow-t, Hermann Woukot is a tárlókban. Aztán Római kirándulás, a magyar írók itáliai kapcsolatairól szóló izes, élménydús előadással egybekötve, komolyan mondom, kedvet csinált Barna Imre egy igazi római kiránduláshoz! Neki Szerb Antal Utas és holdvilága csinált, ami mindig ad neki meglepetéseket, én túl későn olvastam el ahhoz, hogy adhasson új impulzust...de most tényleg..a tveri kutat szimbolizáló múzeumi kellék peremén ülve és közben nézve a vizben íróink-költőink elragadtatott felbukkanó-eltűnő szavait Itáliáról... kedvet kaptam! (szavamon lehet fogni!...)
Aztán rohantam a következő helyszinre, Szacsvai - a hely meglepetésvendége már be s ki sétált itt, a Karinthy kiállitáson, egy kávéházi szegletbe ülve a rossz tanulóról olvasott fel, akkor még nem fértem be, csak a külső(osztály)terem padján nézegethettem Karinthy bizonyítványát, miközben hátam mögött tévéképernyőről Latinovits lógott a szeren. Aztán beültem én is a kávéházba ("ahol embereket esznek"...)én is, és szemben a falon láthattam "lángbetűkkel" (vetitve) Mene tekel... és megszólalt a telefoncsengő, felvettem a kagylót...s ezt halottam benne: "itt Karinthy Frigyes költő a 20. századból"... borzongató élmény, és tényleg Karinthy hangján... és tényleg a 20. sz-ból (amit ujjongva üdvözölt a gyerekkori naplójában, de mi már a 21.-ben vagyunk...)Karinthy kabaré a diszteremben, nincs talpalattnyi hely se, de csodával határosan és emberi jóindulatú noszogatásnak köszönhetően, egy hirtelen felszabadult székre mégis leülhetek, a gombostű el nem férhet stilusú zsúfolt teremben, hol állnak, és ülnek a sorok közt is, persze lent, a padlón... Sajnos nincs itt, de helyettesitik Kulkát , (a Nemzeti utolsó Alföldi-s eladásán tőle köszönnek...)Csákányi remek, Kamarás Iván kicsit tehetségtelennek tűnik (de igyekszik, tán nem is kéne annyira, akkor jobb lenne) Karinthy viccei néha félelmetesen aktuálisnak tűnnek (politikai szempontból is) (nincs új a nap alatt?), de néha kissé túlhaladott mégis.... vagy tényleg mi vagyunk túl már mindenen, nem is lévén újszülöttek, hogy nevetni tudjunk minden nem új viccen.
A Weöres termekből már kihallatszik Grillus mesélő, mély - és olykor "Sanyi bácsit" utánzó magas hangja... igazán idevarázsolja közénk a nagy "varázslót", személyes élményei megidézésével, és minket is elvarázsoltat a "teljesség felé" megzenésitett, itt és most citerával kisért soraival-dalaival...én is énekelek...de jó, micsoda varázslat...és aztán egy mély fotelba süppedve,tévéképernyőről "Sanyi bácsit" hallgatom". 1 óra felé jár. Valahogy ki kéne evickélni, buszokat keresni, nem eltévedni, még aludni is.... (és egyszer majd, nappal visszajönni, alaposabban megnézni a kiállitott dolgkat is......) Már álmos vagyok
de gazdag éjszaka volt... megérte...
