a meghivó után másnap újra küldött email kisérőlevélben az áll. hogy akár egy elődást is meghallgathatunk a konferencián (akár mindet - csak jöjjünk.) Én közbülső megoldásként választottam azt a néhányat, de ez jóval több volt a felénél is... És be se fértem a múzeum kis, eddig a Ford modellnak fenntartott szobácskájába, amit most viszont kedvemre nézegethettem magam előtt..mert kitolták -. és hallgathattam is azért oldalról az érdekes előadásokat (ami nem volt az, azt viszont nem! bár -érdekes, hogy - a (számomra) legkevésbé érdekest titulálta nagyon fontosnak előadója - ahogy félfüllel mégis hallottam)
irodalomtudósunk megint Juhász Gyulá(nk)ról, de most elvontabb megközelitésben: a szubjektiv idő és a képzeletbeli tér megközelitésében beszélt és nem csak a költő , hanem saját versét is felolvasta,,,, érintve Bergsont,Heideggert és Bartókot, Debussyt is.Sőt: Gaugaint.Optmistább nem lettem, csak nyugodtabb ez irányban: nincs mit tenni,a Mindenség (ideje) közönyös, a személyes(idővel) kapcsolatban.Rég tudom, apám fennmaradt gondolataiból is.(nem segithette élniakarásban, életért folytatott küzdésben, inkább a sztoikus sorselfogadásban és megadásban(?) de mégis ott a feloldás, megnyugvás lehetősége is...a Végtelenben (a Mindenségben, az öröklétben) l." Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás.
Életfolyóim mind tengerre szállnak
S az örök égbe tér minden múlás
S végtelen minden partja a halálnak.
Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás
És mindenhol csak múltam tája várhat.
...beláttam, hogy minden távozás hiú
S nincsen bolyongás, csupán körbe-körbe
S megtérünk minden vándorok, örökre!"
(l.http://vers-versek.hu/juhasz-gyula/nincs-bucsuzas/)
Aztán szó volt ugyancsak a a múlt kapcsán, a fotók archaizálásáról, digitalizálásáról. (l. Délmagyar anno sorozata) Hogy kell a múlt - kapaszkodónak, a kaotikus jelenben.és hogy a tárgyak és szövegek mögé - vagy már elé inkább - mennyire felzárkózott a kép - mint az emlékezet fontos eszköze.
A makói zsidóság Makóra kerüléséről beszélt Urbancsok Zsolt, helytörténész, levéltáros s egyben a zsidó örökséget örizni akaró Kecskeméti Ármin Egyesület létrehozója.Kevés forrásanyag áll rendelkezésére, de elszántan kutatja a hiányokat is . (hogy egyszer ne legyenek azok), de én mindig csak rosszul érzem megam, mikor hallok ezekről a betelepitési nehézségekről, nehézkességekről.1746 körülre tevődnek az első zsidó betelepülések. (önző módon, ez engem nem érint, az én anyai őseim a 20. sz elején költöztek Makóra (Szegedről), az apai ágam meg Sátorlajaújhelyről Pestre, s csak apám tévedt egy idehelyezés következtében Makóra, hogy aztán innen be is hivják munkaszolgálatra, a szerbiai Borba, ahonnan nem tért se Budapestjére, se Makóra vissza, hanem -reméljük - a Juhász Gyula által is felemlegetett öröklétbe... ahol nincs intolerancia remélhetőleg, senki számára se, ami mindenkit befogad, zsidót- nemzsidót...
Eperjessy Kálmánról, József Attila osztályfőnökéről (én az unokájának voltam osztályfőnöke egy ideig)kiderült, hogy jeles helytörténész is volt, és Szegeden a Pedagógia Főiskola igazgatója lett.. és az is, hogy anyai ágon örmény...s hogy várakozásával szemben, jól érezte magát a makói tantestületben Kási . Tettamanti köreiben - ők egyébként anyukámnak is tanárai voltak!
Háborús katonatörténeteket is hallhattunk, képeslapokkal füszerezve... 2 előadásban is. (eszembe is jutott apám egyetlen megmaradt tábori levelezőlapja, amit a bori munkaszolgálatból irt anyukámnak- üdvözölve benne anyáik unokáját (azaz engem, a párhónapost is)), de itt folytatódtak az élettörténetek, háború után is,mert túlélőké. Folytatódott kuláksorssal, leartóztatásokkal (de hogy miért kell összehasonltani a háború életveszélyes poklát ezzel - még mindig nem egészen értem. És kilencvenvalahányévesen - akármilyen viszontagságos élet után, de mégis csak más itthagyni ezt a életet, mint 37 évesen kiszakitva belőle- nem beszélve az elárvult hozzátartozókról.)
aztán megnéztük az udvaron a régi emléktáblák falát, hát van itt mindenki a történelem bakugrásainak megfelelően: Zrinyi Ilona, Mező Imre, Horthy...
volt is a mi (házi ) történelmünkben mindenféle. De a lebontott neolog zsidó templomunk emléktáblája az alapitókról (nagyapámról is) - még mindig sehol sincs meg!
