Olvasom egy könyvben, (életről, halálról, karmáról), épp az időről, hogy
"Milyen hosszú volt ez a nap, mondod este, milyen messze van már a reggel, mennyi minden történt azóta...
És milyen rövid, ha az órák üresen menetelnek a végtelenbe."
Ceruza a kezemben, húzom alá a lényeget, ezeket a sorokat nem is, mert nem is értek egyet velük, sőt, ezért oda is irom mellé, a margóra: :) fordítva!
Aztán olvasok tovább. ezt:
"Hallom tiltakozásod.
Miket beszélsz, mondod, épp hogy forditva."-
Nahát!:) Micsoda gondolatolvasás. Szó szerint! De már magyarázza is tovább a látszólagos ellentmondást:
"Minél izgalmasabb egy nap, annál gyorsabban véget ér, hisz nincs benne unalmas perc.És minél egyhangúbb, annál vánszorgóbb.Valóban, miközben megtörténik, ezt éled át.
Viszont utólag úgy érzed, rövid volt, ha nem alkottál semmit, ha nem volt lényege, ha unalmas volt.Hisz nem hagy benned emléket.
És utólag érzed, hogy hosszú volt, ha akadt mondanivalója, ha élvezetes és tartalmas volt, ha áradt benne az energia. Emlékek tömegét ajándékozva."
És jut eszembe, épp délelőtt mondtam lányomnak a telefonba, hogy arra emlékszünk igazán amikhez érzelmek (valójában élmény fűz), de az elég nagy baj, hogy elég hosszú időre nem tudunk visszaemlékezni az életünkből, a legkezdetekre, úgyhogy ahhoz hogy az unokám emlékezhessen rám, még egy darabig itt kell lennem) és eszembejutott, hogy milyen érdekes, hogy sokkal több emlékképem van a deportálásból hazajövet, két-három éves koromból, amit Budapesten töltöttünk, mint mikor , utána itthon, Makón, több ideig, és 1 évvel későbbtől pedig......
Hát mert ott több élmény érhetett? -mondja. Milyen szerencse is, mert igy emlékszem az apai nagyanyámra (mamajára ) is, akit pedig 3 éves korom óta nem láthattam, mert 46-tól Hollandiában lakott, mint ahogy a nagybátyám is... a nagyvilágban élt(és csak 21 éves koromban láthattam újra, Zürichben...)
És most arra is gondolok, hogy ha igaz mindez, amit a könyv is ir, akkor utólag az életünk, amikor visszatekintünk (majd) rá, attól függ, hogy hosszúnak vagy rövidnek tűnik-e , hogy mennyire volt tartalmas ill, élményteli....Ezek szerint "hosszú" életet akkor élhetünk, ha tartalmasat...Ha meg üreset, akkor akár annyira is rövidnek tűnhet az életünk - mintha nem is lett volna! Hiszen nincs is mire emlékezni belőle! Hűha!