a kedves pincér mindig megkérdi: "hogy tetszik lenni"... , és nem csak udvariasságból, mert érdeklődve választ is vár:én általában (sajnos) panaszkodni szoktam, öregesen, hol erre, hol arra, (ez fáj, az fáj)szinte mindig, de most, magam is elcsodálkoztam (bár tegnap , a lakásban, a küszöbben térdre zuhantam, és még mindig sajog...), de azt mondtam, kis tétovázás után, kinézve a z ablakon a havas tájra, hogy tulajdonképpen jól, vagyok... igen jól vagyok... erősitettememeg a választ, közben kinézve az ablakon a havas, kicsit hófuvásos tájra, ő ezt látva még inkább elcsodálkozott a mondatomon. Igen, jól vagyok, az idő ellenére, sőt, mert ez legalább egyértelmű: ha tél van legyen tél. télen tél... (s nem nyár)... A pincér megismételte a szót, bólogatva:egyértelmű... mintha megtetszett volna neki (bár
egyértelmű
2014.02.15. 20:28 gond/ol/a
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lineas4.blog.hu/api/trackback/id/tr205781010
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
