mármint a filmé, vagyis jelenleg én, aki nem vagyok se kutyabarát se nem különösebb rajongója Belmondónak (különösképp mióta kalandfilmhős lett)...de ennek a filmnek hive lettem
A film is a hűségről szól. Ha nem is szokványosan...
Belmondo beszédes (kutya)tekintete, s a kutya emberi (emberséges) viselkedése! (és az emberek finomkodó mégis kegyetlen -maguk előtt is leplezett -embertelensége közepette mindez)
Belmondo , öregségében megszépült ősz feje, mély tekintete, szomorkás mosolya, megértő de nem megalázkodó , -visszautasitottságában is kedves, és méltóságteli emberi tartása..., gyönyörködni. és szeretnivaló. Aki utolsó gesztusként is még gondoskodana a kutyájáról (előtte a kis megesett cselédlányról is!), miközben róla tulajdonképpen senki, (szabályosan utcára dobják), és feleslegességét látva el is tűntetné magát az élet szinteréről, de a kutyája nem hagyja
Ülnek a padon. A kutya még a lábát is ráteszi.. hűek egymáshoz... meddig? az örökkévalóságig... (csak az a kérdés , hogy közben mi lesz velük az utcán.) Mindenesetre a záróképen a hűség, az egymás iránti elkötelezettség, szeretet szobrai...
És a néző lelkiismeretének felkavarói...
