sokszor csak háttértévézést folytatok, most is annak indult, bár zene esetében ez duplán luxusnak tűnik...Verdi fülbemászó, régi emlékeket is idéző, és az opera részleteit (nyitányt, kivülről/belülről fújt áriái... ó azok a konzibeli zeneirodalomórák, és szegedi, még Vaszy Viktor által dirigált előadások...)...de ezúttal muszáj odanéznem a képernyőre a zene mellé, valahogy rögötn megérzem, ez ÉLŐ közvetités. Méghozzá a Milánoi Scalaból! És aztán végig odatapad a szemem, nem csak a fülem...
ez a 3. bejegyzésem, ami eltűnik (igy az operai , és igy alice, a nobel-dijas)
nem irom újra!
de mi ez a 6 évig irt freeblog eltűnéséhez képest?!)
