de jó itthon!
ülni a szökőkútnál, a napsütésben
mint hajdan az udvarunk diófájánál a kis fehér padon
csukott szemem mögött ugyanazokat az aranyló energianyalábokat látom
és egy furcsa gondolat jön a fejembe - miközben nem gondolok semmire:
a zsidó vallás egy mondata, kivánsága
a földön már nem köztünk, körülöttünk élőkre:
legyen lelkük bekötve (fonva) az élet kötelékébe...
merthogy valójában (a lelkük ) él is... energetikailag
itt vannak... ők is... körülöttünk... bennünk
bár lehetnek máshol is, bárhol
de érezni jelenlétüket, talán ez is a genius loci
talán ebben is rejlik a szülőföld vonzása...(?)
...
aztán eszembe jut anyám, a halála után, mintha nem is ő lett volna... csak a formája,burka, mintha a tartalom, a lényeg hiányzott volna belőle, mert hiányzott is, azaz az már nem a testében volt... Az esszenciája, a lényege, a lelke? már körülöttem, bennem is... erőt adva...
az ősök emlékezetét is őrizzük a DNS-ünkben...
örököljük őket... s örkítjük
és most leginkább, ebben
a simogató napsütésben
minden ősünk legifjabb utódjára,
az unokámra gondolok....
a Nap ugyanúgy ontja melegét
önzetlen szeretettel
mint az unokám...
tündöklő napsugaram
...
később láttam, hogy a spontán gondolatok kicsit verses formát öltöttek, úgyhogy továbbvittem ebbe az irányba, kisit húztam, sűritettem:
mint hajdan az udvarunk diófájánál a kis fehér padon
csukott szemem mögött ugyanazokat az aranyló energianyalábokat látom
és egy furcsa gondolat jön a fejembe - miközben nem gondolok semmire:
se élőre se holtra, de
legyen lelkük bekötve
az élet kötelékébe...
merthogy valójában (a lelkük ) él
itt vannak... ők is... körülöttünk... bennünk
bár lehetnek máshol is, bárhol
...
aztán eszembe jut anyám,
a halála után,
mintha nem is ő lett volna...
a mosolya mögött
csak a formája,burka,
mintha a tartalom,
a lényeg hiányzott volna belőle
mert hiányzott is,
azaz az már nem a testében volt...
az esszenciája, a lényege, a lelke?
már körülöttem, bennem ..
s erőt adott...
az ősök emlékezetét is őrizzük
a DNS-ünkbeírva...
örököljük őket...
s örökítjük őket
és most,
a simogató napsütésben inkább
minden ősünk legifjabb utódjára,
az unokámra gondolok....
a Nap ugyanúgy ontja melegét
önzetlen szeretettel
mint ő :
tündöklő napsugaram
