.ráér Wöres szerint (a porral szemben), Wass szerint marad (a vizzel szemben)
("A por siet, a kő ráér", 'A viz szalad, a kő marad")
van benne valami maradandó és biztos..... porral, vizzel szemben...
Makó kapott egy kőszobrot ajándékba (amiben több talán a kő, mint a szobor), de jó 
hogy áll ez a kőoszlop, amibe bele lett álmodva egy nőalak, A nő... mint egy archaikus Aphrdite.Kőből. Őserőt sugároz. Nem "szép" a szó elsődleges és szokványos (és főleg nem gicccses) értelmében, de aránytalanságában (alacsonyabb mint egy modell) , kicsit torzszerűségében is erős és elgondolkodtató., továbbgondolható. És ha hosszabban nézem, talán mégis szép is. Nem mint "nő", hanem mint "mű"... A tett mindenképp az, a gesztus, amivel egy amatőr szobrász szobrot ad a városának, aki zsürizteti, és a zsüri véleményét meghallgatva módosit az eredeti terven , és most Makó lakossága (sokan vagyunk) átveszi ezt az ajándékot.... hódolat a városnak, a nőknek az életnek... mert hogy a
a szobor cime: Élet.
Éljen!
Éljünk.
s hiába van kőböl.
"Élni" fog.
Túl...
délután visszamentem megnézni...
már egyedül uralta a terepet, a szemközti házakat vigyázva.
Diadalmasan.
