nem akartam elszalasztani a Vonzások és változások cimű (miért ez? mi köze Goethéhez?) kiállitást a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy eldöcögtem oda (mármint egy döcögő busszal. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy buszra sose ülök, de hát a biciklim se lenne épp praktikus megoldás a fővárosban. Nem lehet minden együtt...

s az tény, hogy itt kiállitásból is több van...,  meg a Múzeum parkja bőségesen kárpótol a nagyváros zűrös-rázós-bűzös...stb kellemetlenségeiért...

mert vannak itt gyönyörű helyek - csak el kell jutni odáig.

A festményeket magángyűjteményekből válogatták.18.19.századiak. Nevesebb és kevésbé ismert festöktől. Azért látom, hogy nem véletlen, kinek ismerem a nevét... (Székely Bertalan, Barabás, Ferenczi, Szinyei Merse, Munkácsy, Csontváry)kinek nem . (csak utólag néztem meg a képek mellett a feliratokat.)

Műfajilag leginkább a portrék, az emberábrázolások ragadtak magukkal. (különösen a gyerekek, család ábrázolása - életképekben.

Az arcokon nem látszik az eltelt 100-200év... Sőt. Annyira áletteliek. El is gondolkodtattak. Mennyire élőek, elevenek, kifejezésgazdagok. És hogy mit fejeznek ki? Mintha sokkal több tartás, emberi méltóság lenne bennük. (mint bennünk, kései szemlélőikben)

valaha, e festmény tanulsága szerint

 ilyenek voltak a műszemlélők...

 a velencei palotában ...és

 itt és most... hm...