Valami olyasmit mond a Törőcsik -olvasom a vele és róla készült képes interjúkötetben, hogy persze, hogy nem sminkeli magát, (hát még pláne nem plasztikáztat, hiszen)egy szinésznőnél az arcnak és a belsőnek, amit kifejez, összhangban kell lennie.Ez szerintem nemszinésznőre is érvényes! Node mi van akkor, ha nem tetszik az arc(kifejezés) , amit a tükör mutat?! (már Gogol is megmondta, hogy akkor se a tükröt hibáztasd! (sose!) No, az éveket sem! Én ilyenkor nem sminkhez nyúlok (sose IS), hanem mélyebbre próbálok...Tudom, hogy -évektől függetlenül- a külső a belsőt fejezi ki. Hát próbálnék változtatni a belsőmön. Csakhát az már nem olyan egyszerű. (Mikor már annyi minden rakódott rá...("mint csontokban a mész" is)
Talán azért is rakok fel a fb-ra egyre inkább fiatalkori sőt gyerekkori portréképeket...Azokra jobb ránézni.Bár azok alapján már elég bajos a beazonositásom. (unokámra jobban hasonlitanak, mint rám..) De mi is történik velünk az évek folyamán?...40 éves kor után felelősek vagyunk az arcunkért, ismertem ezt a mondást Goethetől, 40em előtt is. És? Mégse használt! Látom, a tükörben, s vonnám magam felelősségre. Igen. Rajta viseljük minden tévedésünket, elhibázottságunkat az arcunkon, letörölhetetlenül.
Pedig milyen szépek a szép öregek! Biztosan jók is!. -
