70 éves koromra eljutottam odáig, hogy azt gondoljam: végre én legyek a legfontosabb a magam számára, legalább. Aztán rájöttem, hogy ami (aki) legfontosabb a számomra, az nem én vagyok! Azaz, hogy az"én"-emnek az a jó, ha más (is) fontos neki..
Arra meg már régebben is, hogy "legyen meg az ő akarata"...az jó nekem (is)!:)