kiült a vénasszony a padra
de nem pletykál
csak elmélkedik
ugyanaz a nap süt-e rá
mint fiatalkorában, régen
nem úgy van most mint volt régen
nem az a nap süt az égen
nem az a nap, nem az a hold
nem az a szeretőm, ki volt
dúdolja magában
de szeretője nincs
se régi se új
a nap hűséges
hozzá is
melegiti
mint
mindenkit
pedig tél van
akár már
akár még
