összeszedegettem az orvosi leleteimet, beutalókat, hogy végre lejárt az időpontra várakozás, csak épp azt a legújabb beutalót nem találom, amivel kértem telefonon már hetekkel ezelőtt az időpontot és , emlékszem még rá is irtam, meg a noteszomba is át... de a beutaló sehol (dehát nem lehet baj, benne vannak a gépben az előzmények, nem olyan rég voltam ott - nyugtatom magam.)... pont időben odaérek a reumatológiára, ahol viszont 5 perc múlva nem engem szólitanak, mondván előbb még csak az volt itt akit, de hát én pontosan jöttem, na jöjjek azaz, dehogy is, adjam előbb a papirokat, mármint a beutalót, az a fő, anélkül szóba se állnak velem...hát az nincs - mondom, s már küldenek is el, akkor, hiába jártam itt korábban (igaz azóta már az a (kedves) orvos sincs itt... másokkal együtt, mindenki menekül, már a kórház se a városé, hanem egy másikhoz csatolták),nem hajlandók gyógyitani, csak a papirt akarják... tőlük akár meg is dögölhetnék, fut ki a számon az erős és durva szó, de annyira dühbe gurit  ez az emberrel, bajával nem törődés, ez a embertelen papirközpontúság...mert emlékszem még azokra az időkre , amikor egy orvos mosolyával is meg lehetett gyógyulni ... papir nélkül... no, bár igaz, hogy nehezen mozgok, hiszen épp azért vagyok itt, el kell kerekeznem a háziorvosomhoz hozni egy újabb papirt... azzal már fogadnak. egy óra múlva. Odaadom a többi leletet is, belemélyed a doktornő, közben miért is mondanám a régi papirokhoz képest újabb panaszaim... én nem is tudok beszélni úgy, ha nem figyelnek rám teljesen, megszoktam 30 évnyi tanitásom alatt a figyelmet (oda-vissza)...de azért kicsit meg is vizsgál később (úgy ver közben hátba, hogy azóta is érzem),, leméri , hogy hány cm-t ,mentem össze...ad egy gyógyszert, a csontritkulásra, amit a korábbi orvos irt fel először, ő most 3 hónapra elegendőt, de ha fogorvoshoz megyek, ne szedjem (mióta készülök oda!).káros következményei lehetnek.. akkor inkább más kéne (de már megvan a recept, nem változtat, kapok beutalót laborba, röntgenre, .. menjek időpontért máris a papirral, mert ott is soká kell várni időpontra, csak hogy ott ér a meglepetés, elveszik a "papirt".. és közben kérdik (kódnak?) a születési számom, mondom 1943 január 11, illetve szakszerübbre javitanám 0111.. az asszisztensnő mosolyogva rámnéz (nem a papirba) és azt mondja: boldog születésnapot! először nem is értem (annyira el lettem már személytelenitve a papirzűrökkel), hogy mi van... még ő mondja, hát holnap van a születésnapja. Azaz már ma.. nagyon köszönöm...ez volt a legmeghatóbb születésnapi köszöntőm, ebben a bürokratikus, személytelenitett világban. (az már csak zárójeles folytatás, hogy azt mondta, hogy máris megröntgeneznek... . úgyhogy még ajándékot is kaptam:)