azóta letelt vagy másfél évtized...érdekes fordulatokkal...

hát érdekes volt ez az inditás, hogy a nagy barnaszemű kislány néz szembe a közelgő férfiakra... (utalt a könyvboritó önarcképére is), és meséltette szerzőjét, az egykori kislányt (hiszen ő regényiró meg meseiró is, mellesleg az egykori kislány a szerkesztője)

Makóról, az "impozáns és sokoldalú " gyerekkorról...

lányom meg a Tanu idézettel kezdett, viccesen:

"akkor még nem tudta(m), hogy békaemberekkel fogok találkozni"...

Makót úgy emliti meg,

mint ahol mindenféle fontos dolog történik, és jó hatások érik, a nagy József Attilakultusz.. és az , hogy itt ivódott bele, hogy "az irodalom az fontos dolog" (kicsit összehúzva magam, hallgattam, Biztos az?, nem én vagyok a "hibás, hogy én (is?) ezt sugalltam... mára már elbizonytalanodtam). De lányom, ki végül is az irodalmat választotta élethivatásul (többszörösen is) (kibújva a többi művészeti ág alól, amikben szintén tehetséges volt)..egyre biztosabb...benne... számomra is meglepő dolgokat mond, pl, hogy igenis a vers(is) fontos: az önmeghatározáshoz. Már a kezdetekkor is. Hiszen természetesen, spontán irt.(azaz akkoriban, az első verseit nem is irta, mondta a magnóba.) Aztán, az iskola - ahogy mondja - a hanyatlás kezdete lett. Addig minden magátólértetődő volt. Közvetlenül beszélt a verseiben, "a gyerek aki én voltam" - hallom, megdöbbenve. Aztán el is menekült az irodalomtól zenébe, képzőművészetbe, de onnan - holott felvették a zenekonzervatóriumba, és már grafikusnak is készült, mégis az anyagnak való kiszolgáltatottság (pl a rézkarc a sósavnak) vissszavezette az irodalomhoz, ami - mint önkifejezés - "magányos alkatomnak jobban megfelelt."- hallom, megint csak kicsit meghökkenve. Tehát az intimitás vitt az irodalom felé? összegez Darvasi,...

Majd megemlitődik újabb késlekedésként a próza, a novellák, mik megjelentek komoly folyóiratokban - de (újabb meglepetéssel hallom) "ezekben nem tudtam magam  viszontlátni". Ez annál is meglepőbb , met a Költözés c. kisregény (melynek voltak különböző és sikeres szinpadi bemutatói és felolvasásai is) eseményszinten hiteles (szinte önéletrajzi), és mégse. A korai novellákat D. is ismerte, olvasta (a Tiszatájban ő vezette be.."ne legyen rendben" cimmel... most kiderült, hogy azt kifogásolta, hogy nem engedett bele hibát, tévedést, saját magát? tudta, de nem szenvedte meg eléggé...ha félt is tőle , nem látszott (hát kellett volna?)..

"És aztán egyszer csak összeállt ez a kötet."- mondja, és tulajdonképpen elsőkönyves szerzővel beszélünk. De  ott vannak mögötte azok, vagy 3-4, "kivégzettek",amiket nem tesz ki az ablakba. Igy aztán az első tulajdonképpen

1972-ben megjelent szerelmeskötetéhez. (annak idején az ÉS utolsó oldalán olvastam,először, mint a férfiak a sportrovatot,örültem ennek az összevetésnek!), és a további elemzésnek, ami szerint olyanok a versek , mint  KAVICS, már kavics, de a hegyből, és kézbe véve érezzük benne a hegy csúcsát is. Minden versből lehetne egy regényt irni. Szentenciaszerű bölcsességek, egyfelől, letisztultak, de másfelől nagy dzsungelekből, hegyekből jönnek az emberhez. .. a 4. Nem igazi elsőkönyv, amiben még lennének hibák, ez már sokadik könyv. Lenyűgözik benne a poetikai lehetőségek. Oravecz prózaverseihez hasonlitja,

Aztán Olvass..

A migrén-t előbb... amiben van az ominozus cim-sor  

és jönnek az összes férfiak

és olyan jó hogy a cim látszólagos agrammatikájáról  elhangzik, hogy stiláris emelés (és fenyegetésszerű, és ironikus is egyben). Eredetileg Történet lett volna a cime (én anemtörténetet ajánlottam inkább) , de menetközben derült ki, hogy ebből nem lesz próza, versként pedig működni kezdett. A szerkesztő(férfiak a szerkesztők!) ezt a cimet választotta, és az u. n. "csajos" versek tetszettek a folyóiratszerkesztőknek is  leginkább.

Újabb meglepő megfogalmazást hallok lányomtól:
"Én előbb húzok, aztán irok"..a prózairó forditva teszi - előbb ir, aztán húz. (valószinű ezért is annyira enigmatikusak lányom versei, hogy sokszor csak sokadik elolvasásra értem meg igazán)

Darvasi szerint meg olyanok a szövegei, mintha visszafelé bontanák le az anyagot, s csak a szentencia marad. De izgalmas , hogy mit látok mögé.

Bár a szerző tudja ("lábjegyzetelhetné" a történeteket, amikből lettek a lecsupaszitott versek), de az nem fontos letakarja , azt mondja, hogy az irodalom igazsága és az élet igazsága nem csereszabatos.

Metakamaszkötetnek nevezi. (úgy látszik a kiskamaszkönyvről meg is feledkezik, pedig ilyenje is volt , 15 évesen)...azt látja ezekben a szövegekben - és szivesen látja viszont magát) hogy régen milyen volt. Nem sokat változtál -veti közbe Darvasi(de ez csak a külső...) Éppen hogy a kötet egy idővel szembesülés. Dokumentum. Egy ügyetlen, reménytelen szerelmekbe bonyolódó kislányé, aki azt hitte, hogy az irodalom tud neki segiteni, és NEM. (mert férfiirodalmat olvasta - no, ez olyan mint a vád, de jogos... a hiányosan reprezentált nőirodalom nevében) Az egész tanagyagban a kezdeményező nőre csak Kosztolányinál talált egy példát a Csunya lány c elbeszélésben )amit itt meg is irt. ) És ez szerintem nagyon szomorú - teszi hozzá.(valóban, ..de hát nem tudtam volna én ajánlani más műveket is, legalább? ha mást nem...)

A túlélő magánya után- a kérdés, hogy folytatható ez a vonal. Hiszen annyira lekerekitett, egész. Hogy mész tovább, merre? - a kérdés

A mostani versek oldottabbak, könnyebbek... De a kérdései, tétjei ugyanazok, csak magyarázom a bizonyitványom már nincs. Végre jön a tárgyalás.( olvashatók folyóiratokban már, elhangoztak rádióban)

Zárómondatként valami olyat hallok  D. szájából...hogy ez a komoly, szép kötet még több törődést érdemelne...s örül, hogy megjelent.

Jöjjenek.. a többiek...