a szokásos vasárnapesti zenepavilonozás most másképp zajlott... picit elkéstem, és már csak oldalt tudtam megállni, szélén, a biciklimre támaszkodva,
aztán megunva, hogy mindenki lezseren, csacsog körülöttem, beljebb merészkedtem, lerakva a biciklim, és akadt is egy hely, ahol csak a nyakam kellett meresztgetni, de halottam mindent,csakhogy ez már a vége felé volt jócskán.
egész fiatalok énekeltek, egy kedves, törékeny lány : Szemerédi Bernadett, és partnere Tóth Jonathán, akiről kiderült, hogy X faktoros volt, (ezt rajtam kivül mindenki nézte a tévében),meg - ezt már később, újságban olvastam: makói is s(a Bartókba járt), tehát ismerhette a közönség, amúgy egyetemista, olasz szakos - énekelt is olaszul (jó kiejtéssel)... és ahogy mondta a szinpad a vágya, és bár nem jutott be a végső döntőbe a televiziós vetélkedőn, tán csak lehet enélkül is... "ha benne vagyunk Isten tervébe"... mondta, ő is igy hallotta a mentorától.. Hát hogy ő nagyon akar, és ha Isten is megtalálható benne, némiképp,akkor biztos fog sikerülni... Node miért annyira fontos ez? Annyiaknak?(ha csak a siker a cél, az nem jó és nem is lehet célravezető)
Engem Cohen Hallelujával fogtak meg, ezt is duettben énekelve. (persze ezzel már, Cohen, meg Rufus sokkal régebben "megfogott") Meg is fordult a fejemben, ez nem is lenne rossz, dal , majd a temetésemre (eddig Mahler volt talonban)... csak egyből elszontyolodtam (túl nagy a képzeletem? ): milyen borzasztó, hogy én akkor már nem hallhatom ezt a gyönyörű zenét...
Nade addig hallgassak csak minél többet! Volt itt is egy csomó ráadás is. És vastaps.A végén Éjjel az omnibusz tetején... ősrégi dalocskával fejezték be, keretként (ebből kiderült, hogy ezzel is kezdődött a műsoruk, igy nem maradtam le semmiről) Viszont mostanra már szinte tényleg (majdnem) éjszakai sötétség lett, hirtelen. Ezt se tapasztaltam az eddigi zenés esteken. Tényleg múlik a nyár.
http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/toth_jonathan_a_szivem_egy_resze_makoe/2346143/
