HTML

utó

Friss topikok

  • gond/ol/a: na végre, újra sikerül belépni (2021.07.24. 09:20) por és lomb
  • gond/ol/a: @Rozsa T.: lányom legújabb verskötetének a cime éppen: Anna visszafordu;)(Karenia ANna természetes... (2017.12.17. 01:20) gyönyörű szerelmeim
  • gond/ol/a: hova tűntek az avatarok amúgy idén is voltam a koncertjén, a napokban...egyre jobb és szebb a hege... (2017.07.29. 01:08) hegedűkoncert a zenepavilonban
  • gond/ol/a: milyen érdekes, épp most került elő nagymamám egy 1952-ben irt levele, amiben a zenéről irja , s a... (2017.07.15. 20:28) sorszerűségek Csajkovszkij koncert körül
  • gond/ol/a: már csak online :( (2016.08.17. 00:41) a ligetben

Címkék

. (1) álom (1) betegség (1) Budapest (2) Címkék (5) élet (1) elmélkedés (26) épitészet (1) epizód (6) eset (3) festők (1) fi (1) film (6) fotó (6) halál (1) irás (1) irodalom (9) Isten (1) József (2) kapcsolatok (15) képzőművészet (5) kiállitás (2) kiállítás (4) könyv (6) könyvtár (2) lányom (8) Makó (21) Makovecz (2) Maros (3) múlt (11) múzeum (3) rádió (1) Radnóti (1) számitógép (1) Szeged (5) szinház (1) tánc (2) természet (7) történelem (4) vers (20) zene (6) zsidóság (6) zsinagóga (4) Címkefelhő

a ligetben

2013.08.17. 17:01 gond/ol/a

p1130506b_1376728817.jpg_300x209

a Ligetben olvasom városunk könyvtárában városunkról

egy novella (Az éjszaka fája) bevezető betéteként

Város a határon alcimmel:

"..."Fluctuat nec mergitur." (Hánykolódik, de nem süllyed.) ez lehetett volna a helység, az egykori rátarti megyeszékhely jelmondata is Trianon óta, azóta küszködött a lecsúszással - de eddig nem zuhant le. Kiürült középületeit, gazdátlan házait úgy kendőzte virágokkal zsúfolt főtere, mint rizspor hervadó dámák ráncait. Álcázásra  szolgáltak a nyáron egymás sarkába taposó fesztiválok, ünnepi vásárok, tüzijátékok, és az ilyen-olyan művésztelepek is..."

kemény de való leirás a városról, amiben él az irónője is (Jámborné Balog Tünde), és irja meg, lakóit is... tündéri  vagy inkább mágikus realizmussal... egyszerre a valót és annak égi mását, mint ebben a novellában is, a régebbi  - többnyire határontúliakat meghivó - művésztelepieket (akiknek vezetője volt  - maga is irósága előtt inkább képzőművész, rajztanár)... Már nem válik ketté, és nem is keveredik zavaróan a való vaskosan realis szinte dokumentativ ábrázolása, és a mesébe, legendába, költészetbe vitele - már összeelegyednek, már a való is költői és a költői valós...magával ragad... Ligetébe, ahol törzsiró... én meg immár (valakinek azt is kell): törzsolvasó.  Mert "az iró ir, az olvasó olvas"--- egymás nélkül nem érnek semmit. Bár van, aki azt mondja, hogy a lényeg a mű, hogy meglegyen, és aztán .. persze bármikor elolvashatja, bárki...

DE MILYEN MÁS KORTÁSKÉNT, EGY IDŐ ÉS HELY RÉSZESEKÉNT... , úgy hogy én is ismertem -valamennyire - azt a P.S.-t (nem irom ki a nevét, bár rájöttem), akinek ajánlja, és akiről voltaképpen szól a novella. Afféle nekrológ, emlékmű. És mit számit, hogy s ha nem pont olyannak ismertem és úgy, s hogy legalább annyira mindig az irónő is benne van minden alakjában, mint a modellje. Annál érdekesebb, eredetibb, tágasabb, messzibbre és mélyebbre mutató és érzéseket felkorbácsolón elgondolkodtató...

Köszönöm, Tünde!

És köszönöm P. S.... nek is, meg a többi művésznek,...  meg a fáknak is...

Köszönöm, hogy  olvashatok s nézhetek  műalkotásokat és a műalkotásokat is ihlető fákat, városokat, embereket.....

hogy van - telve velük - egy nagy-nagy "ligetem".... hol csatangolhatok, kedvemre.

 

 

1 komment

Címkék: irodalom elmélkedés könyvtár kapcsolatok festők Makó

A bejegyzés trackback címe:

https://lineas4.blog.hu/api/trackback/id/tr835464556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása